NetBaby

Farfekvés

A 30–32. hét előtt a farfekvés a magzat természetes állapota, általában ekkor fordul csak fejvégű helyzetbe. A megfordulás egyébként a fájások megindulásáig elvben bármikor bekövetkezhet, a szülés idejéhez közeledve azonban ennek egyre csökken a valószínűsége.
2008-03-29

A leggyakoribb magzati pozíció a hosszfekvés, a szülések 99,5 százalékában ezzel találkozunk. A haránt- és ferde fekvés csupán a várandósságok 0,5 százalék ában fordul elő. A régmúlt emberei nagyon tartottak a farfekvéstől. Mexikóban a terhes nő hasát már a hetedik hónaptól kezdve addig gyúrták-gyömöszölték, míg a fejvégű fekvés ki nem alakult... Ha ez nem sikerült, akkor a kismamát – fejjel lefelé – lábánál fogva rázogatták. Egy ókori görög szakirodalom szerint érdemes tüsszentőporral vagy rázóággyal (?) kialakítani a megfelelő fekvést. Ezeket a módszereket otthoni kipróbálásra azonban nem ajánljuk.

Miről van szó?

A magzat méhen belüli elhelyezkedésének egyik jellemzője a fekvés. Ez a fogalom az édesanya, illetve a magzat hossztengelyének egymáshoz viszonyított helyzetét jelenti. Hosszfekvésről beszélünk, ha az anya és a magzat hossztengelye egybeesik, harántfekvésről pedig akkor, ha az anya és a magzat hossztengelye egymásra merőleges. A hosszfekvés egyik formája, mikor a magzat nem fejjel lefelé helyezkedik el a méh üregében, hanem a far illeszkedik be a medencebemenetbe. Ennek előfordulása azonban az összes szülés vonatkozá-sában csupán 3-4 százalék.

Miért más?

Mindenkiben felmerülhet a kérdés: nem mindegy, melyik része jön előbb? (Csak már jöjjön…) A medencevégű szülés problematikája abban rejlik, hogy a magzat legnagyobb része a fej, ehhez képest a csípője keskenyebb. Az a méhszáj és anyai medence, amelyen a gyermek a keskenyebb csípőjével halad át, nem biztos, hogy a szélesebb fejet is átengedi. Az orvosnak szülés előtt meg kell ítélnie ezt, hiszen visszaút nincs, a félig megszületett gyereket nem lehet visszatolni, csak a romantikusabb kórházsorozatokban. A másik gond pedig az, hogy az elöljövő far puhább, mint a fej, és ezért nem tágítja olyan jól a méhszájat, így a szülés elhúzódhat.

Mikor lehet hüvelyi szülés?

A szülés megindulása előtt a szülészorvos ultrahangvizsgálattal megbecsüli a magzat súlyát. Az optimális mérték a 2500, illetve 3500 gramm közötti. A 2500 gramm alatti magzat számára veszélyesebb a hüvelyi szülés farfekvés esetén, mivel a csemete jóval sérülékenyebb. 3500 gramm fölött pedig félő, hogy túl nagy a fej, és problémát okoz az áthaladás a medence bemeneten. Ehhez természetesen társulnia kell a megfelelő anyai medenceméretnek, és segíti a helyzetet, ha az anya nem először szül. A szülés megindulása, valamint lefolyása során szempont az is, hogy a folyamat ne burokrepedéssel induljon (az álló burok segít a méhszájat jobban tágítani) és kielégítő legyen a fájástevékenység.

Mikor biztos a császármetszés?

Császármetszést abban az esetben javasol a nőgyógyász, ha a magzat nem egyszerű fartartásban van, hanem a lábát (lábait) is belógatja a hüvelybe (szakkifejezéssel: lábtartás, térdtartás). Általános szakmai szabály, hogy amennyiben a fartartás mellé bármilyen egyéb szövődmény is belép, az már császármetszést tesz szükségessé. Melyek lehetnek ezek a szövődmények? Például koraszülés, a 3500 gramm feletti súly, az elhúzódó szülés vagy az előzetes császármetszés.

Miért nem fordítják meg?

Lehetőség van külső fordításra, de ezt csak a módszerben jártasságot szerzett doktor végezheti, ultrahangos vizsgálat és magzati szívhangellenőrzés mellett, sőt, műtéti készenlétben. A beavatkozásnak kockázatai is vannak, hisz előfordulhat lepényleválás, és a köldökzsinór is rátekeredhet a magzatra. A szakmában általánosan elterjedt nézet, hogy valamiért oka van annak, hogy a magzat így helyezkedett el, ez lehet mozgásának korlátozott volta, például a méh vagy a medence (látható, illetve nem látható) alaki rendellenessége, rövid köldökzsinór – és ezt nem biztos, hogy jó, ha művi úton próbáljuk „természetessé” tenni.

Tóth Anna szülésznő tippjei:

Leírok néhány szülészeti irodalomban olvasott módszert a farfekvéses gyermek meg-fordítására. Személyes megjegyzésem: nem próbáltam ezeket az eljárásokat, és szerintem némely kifejezetten az extrém sport kategóriába sorolható, noha így, ha nem is fordul meg a magzat, mindenképpen jó erőnlétet biztosít a szülésre.

Fordított felpolcolt pozíció (indiai híd): az anya hanyatt fekve megemeli medencéjét, amilyen magasra csak tudja, és lehetőleg minél több időt ebben a pózban marad. Ezáltal a magzat az anya bordái felé csúszik, és a számára (is) igen kényelmetlen testhelyzet megfordulásra késztetheti.
Egy másik módszer szerint az anya négykézlábas test-pozíciót vesz fel úgy, hogy a karját a könyökére támasztja (térd-könyök helyzet). Ezáltal a baba feneke kimozdul az anyai medencéből, és igyekszik az alulra került fejét ebben a testhelyzetben felülre kormányozni, így megfordul. Az eljárást naponta több alkalommal kell ismételni, míg a magzat meg nem fordul.
A legáltalánosabban elterjedt tanács az, hogy a kismama sétáljon naponta egy órát. A sétáló mozgás és a gravitáció a kicsi fejét – ami testének legnagyobb és legnehezebb része – a medence felé csalogatja.

(Forrás: Anyák lapja)